wrapper

Aktuális

Zsámbék fénykora a honfoglalás utáni századokra esett, mivel a település az Esztergom és Székesfehérvár közötti kereskedelmi útvonal mentén feküdt.

Már a pattintottkő-korszakban is lakott volt, jelentős kelta eredetű eraviszkusz, római és avar leletek is előkerültek a környékről, így az itt feltárt kelta postakocsi maradványai (a Nemzeti Múzeumba kerültek) is azt bizonyítják, hogy a hely már akkor is utak menti település volt, vagy a 2. századból származó bronz harsona, amely legkorábbi hazai zenei emlékeink közé tartozik.

Zsámbék fénykora a honfoglalás utáni századokra esett, mivel a település az Esztergom és Székesfehérvár közötti kereskedelmi útvonal mentén feküdt.

Az 1050-es években kőtemplom állt itt. III. Béla király feleségének, a francia király húgának, Capet Margitnak a kíséretében 1186-ban az országba érkező Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot és környékét. E család építtette 1220 körül a korábbi templom helyén a késő román kori gótikus háromhajós bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet egyik kiemelkedő emléke. Mellette található – szintén romos állapotban – a premontrei rend monostora. A lovag először udvarházat építtetett, majd a tatárjárás után engedélyt kapott vár építésére. Ekkor épült fel a mai kastély helyén a kővár. A település első lakói az udvarház és a kolostor személyzetéhez tartozhattak, hamarosan azonban a fontos kereskedelmi útvonal mellett letelepedtek iparosok, kereskedők is. A tatárok a templomot a községgel együtt elpusztították, de IV. Béla újjáépíttette. A község birtoklását a 14. század végén a Maróthyak szerezték meg az Aynard családtól.

1467-ben Mátyás mezővárosi rangra emelte. A várat közvetlenül halála előtt fiának Corvin Jánosnak adományozta, aki annak földesura 1504-ig.

1541-ben a törökök elfoglalták Zsámbékot, és 145 évig bitorolták, a fontos útvonal védelmére erősséget építettek itt. Uralmuk alatt a harcokban rongálódott meg a templom és a kolostor, az utóbbiban – a feljegyzések szerint – még a 17. században is laktak. E korból származik a Török-kút is. Ebben az időszakban a falu sokat szenvedett, elvesztette korábbi jelentős szerepét, és elnéptelenedett.

1686-ban Bottyán János – a későbbi Vak Bottyán – a Fehérvárról Budára igyekvő törökök egy nagyobb lovascsapatát verte szét itt.

1689-ben a Zichy család vásárolta meg a települést, és az 1710-es években lerombolt vár helyén felépíttette a kora barokk várkastélyt. A török idők alatt elmenekült illetve kihalt lakosok helyére a törökök kiűzése után sváb telepesek érkeztek (elsősorban a Kißlegg vidékéről), nekik köszönhető hogy a település gyors fejlődésnek indult, hamarosan ismét a mezővárosok közt szerepelt. A sváb lakosság fejlett borkultúrát hozott magával és megművelte a környék domboldalait, valamint ez időben kezdődött el a környék erdőinek kitermelése is, melyek faanyagát a budai várba adták el tűzifának. A falu lakói a reformáció hatására áttértek az új hitre, ennek a Zichyek vetettek véget, visszakényszerítve a lakosságot a katolikus egyházba (ekkor sokan elvándoroltak Kölesdre, ahol ma is található egy Zsámbéki utca).

Templomát ismét helyreállították, de 1763-ban a nagy komáromi földrengéskor újra megrongálódott, azután nem építették újra, a telepesek elhordták építőköveit - ezek ma kerítésekben, pincékben, házak falaiban beépítve találhatóak. Ettől kezdve elhanyagolták, csupán a 19. század végétől – amikor a műemlékvédelem intézményessé vált – kezdték ismét gondozni, az időközben lebontott kolostor földalatti maradványaival együtt.

Az 1737–39-es pestis- és kolerajárvány emlékét, melyben a falu 827 lakosa halt meg, a kastéllyal szemben felállított fogadalmi szobor őrzi.

A második világháborúban ismét hadszíntér volt Zsámbék, 1944-ben a fővárost bekerítő hadmozdulatok egy része itt zajlott.

1946-ban a sváb lakosság 95%-át kitelepítették Németországba. Helyükre az Alföldről érkeztek telepesek.

2009. július 1. óta város.

Van a főváros közelében egy helység, melyet híres temploma illetve templom romjai révén sokat emlegetnek az utóbbi időkben: Zsámbék. Nagymultú, művészi emléke révén gyakran hallani a nevét, gyönyörű templomának képe úgy az idegenforgalmi reklámfüzetekben, mint egyéb ismertetésekben sűrűn szerepelget, mégis kevesen ismerik e szép helyet. De nemcsak magát a hatalmas nemzeti értéket jelentő templomromot nem ismeri a nagyközönség, de a környező hegyvidék is eléggé mostoha szerepre van kárhoztatva. Pedig a sok tilalmi táblát figyelembe véve is több érdeklődést érdemelne meg a vidék. Mert a Budai hegyek szép, de unalomig ismert vidékénél csendesebb, járatlanabb vidéket talál itt a turista. Itt van Budapest közvetlen közelében s mégis mintha egy világ választaná el a zajos fővárostól. Ha meg lárma kell, az is van itt bőven: a kis énekes madarak olyan koncertet rendeznek, hogy csak ámul az ember. És a természet csodálatos szép koronájának közepén mint legfőbb ékkő, ott díszlik a zsámbéki templomrom… A túraprogramokban igen ritkán lehet zsámbéki túrát olvasni és az idegenforgalmi szervek zsúffolt autóbuszai is gondosan elkerülik a magyar mult ezen csodálatosan szép emlékét, melyre pedig minden magyar ember csak büszkeséggel tekinthet. Teljesen indokolatlan ez a közöny, mellyel az illetékesek a zsámbéki templomot kezelik. Olcsó autóbuszok tömegének kellene vasárnaponként felkeresni a magyar multnak ezt a csodálatosan szép emlékét, mely idegenforgalmi szempontból is van olyan látványosság, mint egyik-másik pusztai sivatag… E rövid kis kalauz célja felhívni a figyelmet a zsámbéki templomra, melynek omladozó falairól több évszázad magyar történelme tekint le reánk. Budapest, 1940 december hó. P. G.
Fővárosunk távolabbi környékének egyik legfestőibb pontja Zsámbék. A Budai-hegységen át kellemes út vezet a régen oly jelentős, ma már a forgalomból kieső kis németlakta községbe. Múltbeli fontosságának bizonyítéka a monumentális Árpád-kori templom. A hajdani premontrei prépostsági templom romos állapotában is egyike hazánk elsőrendű műemlékeinek. Vajon miért épült ezen a félreeső vidéken ilyen kiemelkedő műalkotás? – teszi fel a kérdést a templom monografusa, Lux Géza, és meg is adja a kielégítő választ: Zsámbék mindenekelőtt forrásokban bővelkedő hely. Tudjuk, hogy a legrégibb emberi települések előfeltétele a jó víz közelsége. Éppen ezért Zsámbék már a rómaiak idején s nyilván azelőtt is lakott hely volt. További fontosságát az Árpád-kori útvonalhálózat magyarázza meg: Zsámbék ugyanis az akkori egyházi fővárost, Esztergomot, a világi fővárossal, Székesfehérvárral összekötő országút közepe táján fekszik. Földrajzi jelentősége tette indokolttá az Árpád-kori vár megépítését is, melyhez a terepviszonyok nagyon alkalmasak voltak. Az összes célszerűségi szempontokon túl itt is megfigyelhetjük, hogy a középkori építőmesterek és építtetők mennyi művészi érzékkel állítják épületeiket a tájba. Zsámbék temploma csekély magaslaton épült, mégis messzire láthatóan uralkodik a tájon. A későbbi építkezések – az újabb XVIII. századbeli templom – ma ugyan kissé megzavarják a képet, mely a maga korában lenyűgöző hatású lehetett. A középkori település emlékét megőrizték a rendszertelen, kanyargós utcasorok. Észak felől domb emelkedett a templom közelében, de az 1934. évi ásatások alkalmával elhordták és ekkor derült ki, hogy itt állt a kolostor, melynek helyét régebbi kutatóink nem ismerték.

Impresszum

A www.zsambek.hu oldalain található tartalom Zsámbék Város Önkormányzata és a Zsámbéki Polgármesteri Hivatal tulajdonát képezi. Előzetes írásos hozzájárulás nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek bármilyen formájú közzététele, sokszorosítása, terjesztése, forgalomba hozatala.

Látnivalók

Barokk Templom
A Keresztelő Szent János ...
Immaculata-emlékoszlop
Az emlékmű mai formájában nem ...
Józsefvárosi pinceterület
Összefüggő zöld sziget Zsámbék ...
Lámpamúzeum
Lámpamúzeum a Guiness rekorder ...
Pestis Kápolna
Zsámbék határában az Angyal ...
Romtemplom és Kőtár
Zsámbék egyedülálló ...
Szent Vendel domborműves népi lakóház
Zsámbék egyik legrégebbi, 1740 ...
Törökkút
A szokatlanul nagy méretű ...
Zárdakert
Romantikus, tóval, szökőkúttal, ...

Zsámbék anno - galéria